Ha buktál már meg egy fontos vizsgán, ha mentél már csődbe, ha maradtál le egy tuti biztos üzletről vagy ha volt már olyan veled, hogy nem sikerült felkeltened a kiszemelted érdeklődését, akkor tudod, hogy az ilyen helyzeteket a legtöbb esetben kudarcnak éljük meg. A kudarc pedig ijesztő dolognak hangzik – legalábbis elsőre.

A kudarcokra azonban nem csak elkövetett hibákként kell gondolnunk, hiszen mindegyikből tanulhatunk valamit, ami segít abban, hogy legközelebb már okosabban döntsünk. Ebből a cikkben most megismerheted, hogyan formáld az előnyödre a kudarcokat, mert ez a folyamat kulcsfontosságú a fejlődéshez és a sikerhez.


De nézzük meg, miért is rettegünk annyira a kudarctól: Mert az elveszi az önbizalmunkat és az önbecsülésünket.

A gyerekek nehezen ismerik el a hibáikat. Szinte automatikusan letagadják a falak összefirkálását – még akkor is ha egyértelmű bizonyíték van rá. De vajon megváltozunk, mire felnövünk? Sajnos nem igazán. Általánosságban elmondható, hogy az emberek nehezen, vagy egyáltalán nem ismerik be a hibáikat és a kudarcaikat. Annyira gyűlölünk hibázni, hogy jobban félünk a hibáink elismerésétől, mint attól, hogy esetleg tényleg hibát követünk el. Ez pedig elég durva. Ha nem hiszed, akkor engedd meg hogy elmeséljek egy szemléltető példát:

Az igazságszolgáltatás és a büntetés végrehajtás rendszere bizonyítja ezt az állítást a leginkább.

1984-ben a DNS vizsgálatok eljövetele lehetővé tette az ügyészek számára, hogy mindent kétséget kizáróan tudjanak ítéletet hirdetni a büntető eljárásokban. De ha valaki azt gondolja, hogy ez a bombabiztos technológia tökéletesen működik, akkor téved. Még egy mindent tudó technológia sem képes felülírni az emberi viselkedést.

A 19 éves mentális betegséggel küzdő Juan Rivera-t 1992-ben azzal vádolták meg, hogy megerőszakolt és meggyilkolt egy kislányt. Börtönbe zárása után 13 évvel egy DNS vizsgálat bebizonyította Juan ártatlanságát. Azonban az ügyészek az új tények napvilágra kerülése után 6 évvel engedték csak szabadon az ártatlanul bebörtönzött Juan-t. Még a törvények által szabályozott igazságszolgáltatásban is ennyire nehéz beismerni egy hibát.

Pedig a kudarcra, a hibákra tekinthetnénk az élet elengedhetetlen részeként is, mert bármennyire is fáj, a kudarc a fejlődés előfutára.

A kudarc, ha megértjük a fejlődésünk szempontjából a jelentőségét, akkor megszűnik személyes szégyennek lenni.

A kudarc pusztán azt jelzi, hogy valami nincs rendben. Ha pedig valami nincs rendben, attól még van rá lehetőségünk, hogy megjavítsuk.

Gondolj csak bele, egy kosárlabdázónak minden kihagyott dobás egy hiba. A hiba sok dologtól függhet ebben az esetben, a dobás távolságától, az ugrás magasságától vagy akár a technikától is. De minden egyes kihagyott dobás egy elhibázott lehetőség. Ebben az esetben mégsem úgy gondolunk a hibára – vagy a kudarcra – mint egy végleges dologra, amin már nincs esélyünk javítani.

Minden egyes elhibázott dobásból tanulunk valamit. Visszajelzést kapunk azonnal, míg végül sikerrel be nem dobjuk a labdát a kosárba. Minden egyes kihagyott dobás kulcsfontosságú információkat tartalmaz arról, hogyan kell javítani a dobáson legközelebb.

Persze ha nem ismered fel a hibákat, soha nem fogsz előre haladni.

Képzelj el egy olyan világot, amiben senki nem fogadta el a kudarcait és senki nem tanult a hibáiból. Egy ilyen világban újra és újra, folyamatosan megismétlődnek a hibák és a kudarcok, ráadásul mindig ugyanolyan drasztikus következményekkel, mint legelőször.

A siker és a kudarc a sok esetben elég nyilvánvalónak tűnik. Például könnyű megmondani, hogy egy beteg életben maradt-e egy kezelés után, vagy hogy egy repülő sikeresen landolt-e. A tetteink következményét is ennyire könnyűnek tűnik felismerni a hétköznapokban, azonban a valódi magyarázat a finomságokban rejlik: vajon hiba volt-e az a „hiba” amit elkövettünk, vagy sem?

Éppen ezért ahhoz, hogy különböző eredményekre jussunk, ki kell próbálnunk teljesen eltérő dolgokat, ugyanolyan helyzetekben. Csakis így tudunk biztos következtetéseket levonni. A marketingben ezt A-B tesznek hívják. Ugyanazoknak az embereknek más-más szöveggel és csomagolással mutatnak termékeket, így tudják meg, hogy melyik lesz a hatásosabb.

A kudarchoz való hozzáállásunk meghatározza a sikereinket.

Ha nem tudjuk kezelni a hibákat és inkább elfutunk előlük, akkor soha nem fogunk többet kapni az élettől, mint ami éppen szükséges. Az igazság az, hogy a kudarctól való félelem miatt az emberek feleslegesen akadályozzák saját magukat a siker elérésében.

Tanulj Te is inkább a kudarcaidból, fektess időt és energiát a hibáid megismerésére. Tartozz azon kevesek közé, akik nem ijednek meg ha néha padlóra kerülnek. Az üvegtigris óta ugyanis tudjuk, ha padlón vagyunk, ott mindig találhatunk valamit.

Ez a cikk Matthew Syed “Fekete doboz gondolkodás” című könyve alapján készült. Ha kíváncsi vagy a könyv további érdekes gondolataira, akkor nézd meg a Könyv.Club zárt oldalán:

fotó: Shutterstock

Pin It on Pinterest